Kezdjük! Hosszabb élet, nagyobb megyei különbségek
A KSH teljes éves adatsora árnyalja a képet arról, hogyan változtak a megyék közötti különbségek.
Szia!
Izlandról írom az első Haladunk-hírlevelet. Nagyon kedvelem az északi országokat, többek között azért, ahogyan a jóllét kérdésével és mérésével foglalkoznak.
De most egy magyar szálat kell még elvarnunk. Egy korábbi Facebook-bejegyzésben arról írtam, hogy nincs jobb pénteki szórakozás a KSH halálozási adatainál. Szült is ez a vizsgálódás néhány kérdést a KSH felé. Azóta megérkezett a hivatal válasza, vele pedig egy teljes idősor, amely az eredeti gyanúmat is pontosította.
Ebben a hírlevélben a jövőben ilyen gyors elemzésekkel és néhány olvasnivaló ajánlásával szeretnénk jelentkezni. Köszönöm, hogy az első olvasók között vagy.
Egy kérdésből adatkérés
A Facebookon azt vetettem fel, hogyan közeledhetnek egymáshoz jövedelemben a magyar megyék, Budapestet leszámítva, miközben nő közöttük a várható élettartam különbsége. A kérdés mögött az volt: mit nevezünk felzárkózásnak, ha a gazdasági javulást másként követik az életkilátások?
A vizsgálathoz minden év adata kellett, nemcsak az a három, amely a KSH nyilvános megyei táblája alapján elérhető. Hiányosságokat is találtam a KSH és az Eurostat adataiban, amelyekre felhívtam a hivatal figyelmét.
A KSH válaszában jelezte, hogy pótolja a hiányzó megyei élettartam-bontást, az Eurostatnak pedig továbbítja az észrevételeimet. A legújabb területi évkönyv megjelenését 2026. november végére várják, de előtte segítségként külön összeállították nekem a 2001–2025 közötti teljes éves sort.
Az árnyaltabb kép
A születéskor várható élettartam az adott időszak halálozási viszonyait sűríti egyetlen számba. Azt mutatja meg, meddig élne átlagosan egy újszülött, ha egész életében ezek a viszonyok maradnának érvényben. A mutató tehát az adott év állapotát jellemzi, nem egy most születő gyerek személyes jövőjét jósolja meg. (Bíró, Hajdu és Kertesi tanulmánya, 107. o.)
Az ábrán a halvány vonalak az egyes megyék élettartamát követik, a vastag vonal pedig a megyék átlagát. A körülötte húzódó sáv mindkét irányban egy szórásnyi távolságot jelöl: minél szélesebb, annál nagyobbak a megyei különbségek. Budapest átlagát a szaggatott vonal mutatja. Budapest a megyei átlagba és szórásba nem számít bele.
1. ábra. A születéskor várható élettartam megyei pályái, 2001–2025. A vastag vonal a 19 megye súlyozatlan átlaga, a sáv ±1 szórás, a szaggatott vonal Budapest; a kiírt szórásértékek a kezdő és záró évre vonatkoznak. Forrás: KSH, egyedi adatszolgáltatás, saját számítás.
A jó hír, hogy mindkét nemnél emelkedik a megyei átlag, de a javulást a járvány alatt erős visszaesés szakítja meg. Az életkilátások később helyreállnak, a megyék közötti különbségek azonban nem tűnnek el, sőt nőttek. 2025-ben nagyobbak az eltérések, mint 2001-ben voltak.
A jövedelmi közeledés és az életkilátások távolodása közötti kapcsolat ugyanakkor nem olyan egyértelmű, mint azt korábban három év adatából feltételezni lehetett. Az eredmény függ a választott időszaktól és attól is, hogy nőket vagy férfiakat vizsgálunk. A hosszabb, járvány előtti szakaszban a nőknél erősebb a tartós szétnyílás bizonyítéka. A férfiaknál ez bizonytalanabb. Így kevésbé állja meg a helyét az állításom, hogy a magyar megyék az uniós országokkal ellentétes pályán haladnak.
A tanulság számomra megmaradt: a jövedelmi felzárkózás mellé oda kell tenni az életkilátásokat is, ha a területfejlesztés sikerét szeretnénk értékelni. Hogy az eltérő egészségi pályákból mennyit magyaráz maga a jövedelem, azt még tovább fogom vizsgálni egy hosszabb cikkben később.
Amit még érdemes elolvasni
Mark Koyama a nemnövekedésről (degrowth) ír. A „Should We Accept Degrowth as a Serious Academic Concept?” (Érdemes-e komoly tudományos fogalomként kezelni a nemnövekedést?) című írás a nemnövekedés programjának határozott kritikája. Koyama különválasztja a gazdasági érték növekedését az anyagfelhasználás növekedésétől, és vitatja a gazdaságtörténet nemnövekedés-párti értelmezését. Az alapozó filozófiai cikk mellé ajánlom.
Bíró Anikó, Hajdu Tamás és Kertesi Gábor az életkilátások különbségeit vizsgálja. A 2025-ös magyar tanulmány a településeket jövedelmük szerint csoportosítja, és két, egymástól harminc évre eső időszakot hasonlít össze. Így más metszetben látszik, kik részesültek az átlagos javulásból. Különösen hasznos a módszertani magyarázat: egy település átlagjövedelme nem azonos az ott élő egyének jövedelmével.
Saloni Dattani augusztusi esszéje, az „Every disease is a policy failure” (Minden betegség szakpolitikai kudarc) azt vizsgálja, mi gyorsíthatná az orvosi haladást. A Works in Progress cikkében a kutatás finanszírozása, a gyógyszerfejlesztés ösztönzői és a klinikai vizsgálatok szervezése kerül elő. Azért ajánlom, mert a hosszabb élethez vezető intézményi döntéseket teszi láthatóvá.
Veena Raleigh júliusi „How and why is life expectancy in London different to other English regions?” (Miben és miért tér el London várható élettartama más angol régiókétól?) című elemzése a The King’s Fund oldalán jelent meg. Az írás a gazdasági helyzet, a lakosság összetétele és az egészségügyi ellátás lehetséges szerepét járja körül. Jó párja a magyar megyei kérdésnek, de a felsorolt okok súlyát még London esetében sem tudjuk pontosan szétválasztani.
Üdv,
Feri