Ki végzi el a fizetetlen munkát?

Szia!

Az előző levelet Izlandról írtam, és említettem, mennyire kedvelem az északi országokat. Most egy norvég adatsorhoz térek vissza. A jóllét mérése akkor igazán hasznos, ha valamit elég sokáig figyelnek ahhoz, hogy a változás is látható legyen. A norvég időmérleg a hetvenes évek elejéig nyúlik vissza. A nők és a férfiak háztartási munkájából így több mint fél évszázadot látunk. (Norvég statisztikai hivatal)

A GDP-ről szóló cikkben már érintettem a fizetetlen munkát. Ott az volt a kérdés, mi kerül bele a gazdaság mért teljesítményébe. Most azt nézem meg, ki végzi el az otthoni feladatokat, és mit jelent, ha a női és férfi időráfordítás közelebb kerül egymáshoz, valamint mi lehet az oka az országok közötti eltéréseknek. Ugyanaz a kisebb különbség többféle változásból is előállhat.

Közelednek

A fizetetlen háztartási és gondozási munka (unpaid domestic and care work) körébe tartozik a főzés, a takarítás, a bevásárlás és a családtagok ellátása. A pontos felsorolás adatforrásonként eltér. A napi átlagba azok is beleszámítanak, akik a felvétel napján egyáltalán nem végeztek ilyen feladatot. Az adat tehát nem egy házimunkát végző anya vagy apa átlagos napja. (ENSZ, mérési útmutató, 2. és 5–6. o.)

Az első ábrán három országban követhetjük külön a nők és a férfiak időráfordítását. A korhatárok és a számításba vett tevékenységek eltérnek, de minket most a trend érdekel elsősorban.

1. ábra. Napi átlagos időráfordítás, percben. A norvég sor a 16–74, a magyar a 15–74 éveseket, az amerikai a 15 éves és idősebb népességet mutatja, eltérő tevékenységkörökkel. Forrás: SSB, KSH és ENSZ, saját feldolgozás.

Norvégiában a szélesen értelmezett háztartási munka női–férfi különbsége a hetvenes évek elején mért napi 222 percről a 2022/23-as felvételre 44 percre csökkent. A változás zömét a nők időráfordításának csökkenése adja, a férfiaké mérsékelten nőtt. Ez az évtizedeken át tartó stabil csökkenés okozza, hogy mára Norvégiában ez az eltérés az egyik legalacsonyabb. E mögött számos társadalmi és gazdasági ok húzódik meg, de összességében a skandináv modell ebből a szempontból működni látszik.

A magyar pálya más. A háztartási munkához a bevásárlást és a saját gyermek ellátását is hozzáadva a különbség mintegy 175 percről 101 percre mérséklődött az 1986/87-es és a 2024/25-ös felvétel között. Ebben a férfiak növekvő időráfordítása adja a nagyobb részt. A női átlag kisebb mértékben csökkent. Bár a férfi ráfordítás növekedése örvendetes változás, az ábra azt is mutatja, hogy összességében a fizetetlen munka nőtt az idők során, és a nők helyzete alig javult. Van még mit fejlődni ezen a téren.

Az amerikai idősor 2003 és 2023 között követi ugyanezt a változást. A különbség itt is kisebb lett. A változás azonban szerényebb, és főként a női idő csökkenéséből adódik.

A három országban tehát más-más úton közeledett egymáshoz a nők és a férfiak fizetetlen munkával töltött ideje. A különbség azonban nem tűnt el. Miért marad egyes országokban jóval nagyobb, mint máshol?

Országok közötti eltérések

Az országok összevetéséhez több adatforrást néztem végig: az ENSZ mellett az Eurostat, az OECD és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának adatait, valamint a nemzeti felvételeket. A használható megfigyelések közül általában a legfrissebbeket választottam. Elég sok gondot okozott, hogy ezt az adatot az országok más és más ritmussal és módszerrel mérik. De némi adategységesítés után 31 ország 2017 és 2025 közötti felvételeiből tudtam érdemi adatot összeszedni. A második ábra ebből tíz országot mutat a női időtöbblet növekvő sorrendjében.

2. ábra. A nők napi fizetetlen munkaidejének többlete a férfiakéhoz képest, percben, tíz kiválasztott országban. A korhatárok és tevékenységkörök eltérnek; a magyar és norvég pont nemzeti idősor, a német Eurostat-adat, a többi ENSZ-adat. Forrás: KSH, SSB, Eurostat és ENSZ, saját feldolgozás.

A következőkben korrelációs technikákkal azt próbáltam megvizsgálni, hogy mik lehetnek a legfontosabb magyarázó tényezői a jövedelmi különbségeken túl az egyes országok közötti eltéréseknek.

Több mint harminc tényezőt vizsgáltam, de a legtöbb nem adott stabil magyarázatot. Például a nők és férfiak órabére közötti különbség bevonása nem javította következetesen a modellt, ha a GDP és a munkapiaci részvétel már szerepelt benne. Ez különböző időszakok és adatforrások összevetésekor sem változott. A felsőoktatási beiratkozási arány női–férfi különbsége egyes mintákban segített, másokban alig. Az eredmény nem azt jelenti, hogy a bérek vagy a tanulás, illetve egyéb paraméterek nem számítanak, de ezekben a modellekben nem adtak annyi többletmagyarázatot, mint a jövedelem és a női és férfi munkapiaci részvétel (labour force participation) különbsége. Ez mutatta az egyik legstabilabb kapcsolatot az otthoni időtöbblettel. A részvételi arány azt mutatja, mekkora részt képviselnek a 15 éves és idősebb népességben a dolgozók és az aktívan munkát keresők együtt.

A harmadik ábra vízszintes tengelye a férfiak részvételi előnyét mutatja, százalékpontban. Jobbra haladva nagyobb a nők munkapiaci lemaradása. A függőleges tengelyen a nők fizetetlen munkában mért időtöbblete szerepel, az egy főre jutó GDP különbségével korrigálva. A modell a GDP logaritmusát használja: azt nézem, milyen kapcsolat marad a részvétellel, ha a gazdasági fejlettség eltérését is figyelembe veszem.

3. ábra. A férfiak munkapiaci részvételi előnye és a női fizetetlen időtöbblet, a teljes 31 országos mintában. A függőleges értékeket közös GDP-szintre korrigáltam, a fekete vonal Theil–Sen-illesztés, a szürke sáv ennek pontonkénti 95%-os bootstrap-bizonytalanságát jelzi. Forrás: ENSZ, Eurostat, UNECE, KSH, SSB és Világbank, saját számítás.

A jobb felső kiugró pont India. A választott módszer (Theil–Sen) robusztus a nagy eltérésekre, így India nem viszi el az arányokat. A szűkebb, frissebb időablakokban és az eltérő korhatárú adatokkal végzett ellenpróbákban is megmaradt a kapcsolat iránya.

Szinte magától értetődően, ahol arányaiban több férfi van jelen a munkapiacon, ott jellemzően inkább a nők végzik a fizetetlen munkát. A fizetett és az otthoni munka megosztását ezért érdemes együtt nézni jövedelemtől függetlenül. A részvételi különbség többféle kulturális, társadalmi és gazdasági körülménnyel függhet össze.

Ahogy az első ábra mutatja, a közeledés is többféleképpen történhet. A nagyobb otthoni teher nehezítheti a nők munkavállalását, a fizetett munka lehetőségei pedig befolyásolhatják az otthoni feladatok elosztását.

Összességében a helyzet javul. Volna értelme alaposabban megvizsgálni, mik a legfontosabb tényezők Magyarországon, de ehhez például gyakoribb és részletesebb adatfelvételre, valamint az országok közötti egységesítésre is szükség lenne. Szerintem a nők minél szélesebb körű munkapiaci egyenlősége más területeken is javíthatja az egyenlőséget, ezért érdemes küzdeni érte.

További olvasnivaló

Alex Taek-Gwang Lee a technológia céljáról ír. A „The Lost Cause of Technology” (A technológia elveszett ügye) azt kérdezi, ki dönt az automatizálás felhasználásáról, és kinek az idejét szabadítja fel. Lee a technikai lehetőséget megkülönbözteti attól a társadalmi rendszertől, amely használja. Azért ajánlom, mert a kevesebb munka ígéretét az idő feletti rendelkezés kérdéséhez kapcsolja. Az érvelésével lehet vitatkozni, a kérdésfelvetés szerintem érdekes és fontos.

Virginia Postrel áprilisi „Engineering the disposable diaper” (Az eldobható pelenka megalkotása) című cikke az eldobható pelenka kifejlesztését meséli el. A Works in Progress írásából kiderül, mennyi kísérletezés kellett ahhoz, hogy a pelenka kényelmes, megbízható és megfizethető legyen.

Seonyoung Park és Nicole Simpson júliusi „When Fathers Do More Childcare” (Amikor az apák több gyermekgondozást vállalnak) című IZA-munkatanulmánya amerikai házaspárokat vizsgál. Modelljükben a bérkülönbség szűkülése az apák nagyobb gondozási szerepén keresztül is növeli az anyák fizetett munkaidejét. Ez a családokon belüli alkalmazkodás egyik lehetséges magyarázata. Kicsit más oldalról vizsgálja a kérdést, mint én fent.

Üdv,
Feri