Hogyan mérjük a jóllétet?

A pénz boldogít, de nem minden

Az előző rész arról szólt, hogy a GDP-nek pontosan meghatározott szabványa van, és ez a szabvány éles határt húz (Hüttl és Pozsonyi 2018). A szabványon kívül marad például a fizetetlen munka, a természeti tőke kimerülése és az ingyenes szolgáltatások haszna. Adja magát a kérdés: készíthetünk-e jobb mérőszámot?

A szám fegyelmet és egy kényelmes pillanatot ígér, amikor a sokféle valóság rendezett oszlopba áll. Csakhogy a jóllét nem sorakozik fel ilyen készségesen.

Ennek ellenére a jövedelem meglepően sokat számít. A világ országai között az élettel való elégedettség, a társadalmi haladás indexe és az emberi fejlettség egyaránt a jövedelem logaritmusával emelkedik. Az illesztett görbén minden jövedelemduplázódáshoz átlagosan ugyanakkora különbség tartozik az adott mérőszámban (1. ábra). A pénznek nincs éles „elég” vonala.

1. ábra. Az egy főre jutó GDP és három jólléti mutató kapcsolata országonként, 2022; a GDP vásárlóerő-paritáson, állandó 2021-es nemzetközi dollárban. A piros görbe a mutató és a log-jövedelem lineáris illesztése. Forrás: World Bank / Our World in Data (GDP), UNDP (HDI), World Happiness Report (élettel való elégedettség), Social Progress Imperative (SPI).

Az illesztés azt is megmutatja, mennyit magyaráz meg a különbségekből a jövedelem egymaga, és ez mérőszámonként más. Az emberi fejlettségnél a log-jövedelem a szórás 91 százalékát magyarázza, a társadalmi haladásnál 83-at, az élettel való elégedettségnél viszont már csak 66-ot. Minél közelebb megyünk a megélt élethez, annál nagyobb a maradék. Ebben kereshetjük sok egyéb mellett a kultúra, a bizalom, a társas kapcsolatok és a közintézmények minőségének hatását.

Magyarország már a görbe laposabb szakaszán van. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson 40 611 dollár, a Világbank ettől eltérő, nemzeti jövedelmen alapuló besorolásában is a magas jövedelmű országok közé tartozunk. Az illesztés szerint a kétszeres jövedelemhez átlagosan csak 0,56 ponttal magasabb érték tartozik a tízfokú elégedettségi skálán.

A növekedés továbbra is számít. Nálunk azonban már az a fő kérdés, hogy a meglévőből mennyi lesz jó élet, és milyen áron.

A GDP tehát messzire visz. Csak nem az út végéig. Van mit mérni azon túl is. A kérdés az, hogyan.

A képletbe zárt világkép

A GDP-n túli mérésből az elmúlt fél évszázadban egész iparág nőtt ki. A Stiglitz–Sen–Fitoussi-bizottság 2009-es jelentése ennek egyik meghatározó összegzése (Stiglitz, Sen és Fitoussi 2009), a SPES-projekt 2023-ban már negyvennégy mérőszámot és összetett indexet térképezett föl (Gábos, Lelkes és Cammeo 2023). Ekkora választék önmagában is jelzi, hogy nincs egyetlen magától értetődő út a GDP-n túl.

Cowen és Collison haladáskutatási programja a gazdasági, technológiai, tudományos, kulturális és szervezeti előrelépést egyaránt vizsgálná (Cowen és Collison 2019). Az indexválasztás ezt a tág kérdést szűkíti le. Eldönti, melyik előrelépés számít, és melyik költség látszik.

Az összetett mérőszám valódi haszna abban áll, hogy egyetlen értékbe sűríti a sokféle adatot. Ezzel az eredményt annak is hozzáférhetővé teszi, aki nem szakértő. Kommunikációs eszközként szakpolitikai vitát indíthat, és összevethetővé teszi az országokat.

A hátránya az, hogy ezek az indexek valójában döntések. Valaki eldönti, mi kerüljön beléjük, milyen skálára kerüljenek a változók, mi mennyit érjen, és hogyan lehessen két jó dologért cserébe egy harmadikat elengedni. A képlet ilyenkor udvariasan hallgat, de az értékválasztás benne marad. A szubjektivitás megnehezíti az eredmények értelmezését, és túlzott leegyszerűsítéshez vezethet. Gucciardi és Luzzati megfogalmazásában a közérthetőség és a pontosság összeegyeztetése marad a jóllét és a fenntarthatóság mérésének kulcskérdése (Gucciardi és Luzzati 2024).

Negyvennél több számot nem lehet mind végigvenni, és nem is érdemes. Az általam választott és közelebbről vizsgált mérőszámok lényegesen eltérő tervezési döntéseket testesítenek meg. Minden ilyen döntés azt rögzíti, mi számít, és mennyit ér a többihez képest.

Az emberi fejlettségi index (HDI) a legismertebb és a legtanulságosabb kiindulópont. A születéskor várható élettartam, az iskolázottság és az életszínvonal mértani közepét veszi. Az életszínvonalat viszont az egy főre jutó nemzeti jövedelem logaritmusával méri (UNDP 2024). A HDI tehát nem a GDP alternatívája, hanem a GDP kiegészítése. Szerkezetileg tartalmazza a jövedelmet, csak melléteszi az egészséget és az oktatást. A planetáris nyomással korrigált HDI (PHDI) a HDI-t egy szén- és anyaglábnyom-indexszel szorozva végzi el az ökológiai korrekciót (UNDP 2020). Az egyenlőtlenséggel korrigált HDI (IHDI) ugyanezt teszi az eloszlással, Atkinson-féle egyenlőtlenségi mértékkel (UNDP 2025).

A társadalmi haladás index (SPI) a pontos ellentéte. Szándékosan kihagy minden gazdasági mutatót, és a táplálkozástól a jogokon át a környezetminőségig 57 más mutatót kombinál (Social Progress Imperative 2026). A mögöttes logika az, hogy ha a jövedelem kimarad a mérőszámból, akkor tisztán látszik, mit hozott ki egy ország az erőforrásaiból.

Az élettel való elégedettség egészen máshonnan közelít. Nincs benne se dimenzió, se súly, se képlet. Egyetlen kérdést tesz fel. Képzeljünk el egy nullától tízig számozott létrát (Cantril-létra), amelynek a teteje az elképzelhető legjobb, az alja a legrosszabb élet, és mondjuk meg, melyik fokán állunk. Ezt a kérdést teszi fel évről évre a Gallup World Poll, és ez a szám áll a boldog bolygó index (lásd alább) számlálójában is (NEF 2021, Hot or Cool Institute 2024). Ugyanezen a létrán mér az 1. ábra és a 3. ábra is. A létra azonban csak az élet egészének értékelését sűríti egyetlen válaszba, és nem méri a pszichés jóllét minden elemét. Fodor Szilvia ezért az összetett társadalmi mutatók mellett a pszichés jóllét közvetlen vizsgálatát is szükségesnek tartja (Fodor 2024). Előnye a közvetlenség, mert nem az index alkotója dönti el, mi számít jó életnek, hanem az, aki azt az életet éli. Hátránya ugyanaz, mint minden kérdőíves felmérésé, mert az eredmény azon is múlik, pontosan mit és hogyan kérdezünk.

A boldog bolygó index (HPI) leegyszerűsítve hányadost képez a dimenziók összeadása helyett. Azt méri, mennyi megélt jóllét és várható élettartam jut egy egység környezeti terhelésre. A pontos képlet technikai korrekciókat is használ.[1] A hányados a lényeg. A HPI az árat kérdezi. Milyen ökológiai terhet jelent a megélt jóllét?

A valódi fejlődés mutatója (GPI) és őse, a fenntartható gazdasági jólét mutatója (ISEW) magát a GDP-t korrigálja. A személyes fogyasztásból indul, de azt az egyenlőtlenség szerint súlyozza, majd hozzáadja a nem piaci hasznokat (például az önkéntes munka és a közutak szolgáltatásait), és levonja a környezeti károkat meg a védekező kiadásokat, például a bűnözés és az ingázás költségét (ISEW 2024). Ebben a számításban a globális GPI egy főre vetítve 1978 óta nem nő, miközben a globális GDP 2005-ös árakon 1950 óta több mint megháromszorozódott (Kubiszewski és mtsai. 2013).

Jason Hickel fenntartható fejlődési indexe (SDI) a környezeti korlátot kiegészítő adat helyett a képlet részévé teszi. A számlálóban emberi fejlettség áll, de a jövedelem hasznát egy elégségességi szint fölött levágja, a nevezőbe pedig az egy főre jutó szén- és anyaglábnyom túllövése kerül (Hickel 2020). A képlet nem rejti el, hogy a többletjövedelem és az ökológiai kár közti cserearányról dönt, illetve azt sem, hogy szerinte mennyi az „elég” jövedelem.

A természetkapcsolati index (NRI) pedig azon a radikális tervezési döntésen alapul, hogy ne kövesse a meglévő fejlettségi mutatókat. Az ENSZ Human Development Report műhelyében formálódó index három dolgot mérne: milyen állapotban van és mennyire elérhető a természet, gondosan használjuk-e, és megőrizzük-e a jövőnek. A tervezés egyik kritériuma az, hogy a mutató ne korreláljon erősen a HDI-vel. A próbaszámítás 141 országon nem is talált szignifikáns kapcsolatot a kettő között, és a listát Costa Rica vezeti (Ellis és mtsai. 2025, Malhi 2026).

Az SDG Index az ENSZ tizenhét fenntartható fejlődési célját vonja össze egyenlő súllyal, és a célon felüli teljesítményt nem jutalmazza tovább. Minden mutatót a célértéknél levág, az afölötti eredmények egyformán száz pontot kapnak (Sachs, Lafortune és Fuller 2026).

Számos index, sokféle kérdés. Egyik sem száll le a hegyről kőtáblával. A kőtáblát ugyanis nehéz frissíteni.

A valós adatforrások azonban nem mindig tartják a lépést az indexekkel. A 2013-as GPI globális becslése szűk mintából készült, az NRI pedig egyelőre próbaindex.[2] Ezért egyik sem kerül be a következő országközi összevetésbe.

Az elemzésbe azok az összetett indexek kerülnek be, amelyekre teljes, egy évre vonatkozó országpanel áll rendelkezésre. Ezek a HDI és planetáris nyomással korrigált változata, az SPI, a boldog bolygó index, a Hickel-féle SDI és az SDG Index. Az élettel való elégedettség kérdőíves mérőszám, ezért kimarad az indexek egymás közti összevetéséből. A jövedelmen túli maradékot viszont épp ez mutatja meg a legélesebben.

A rangsorok próbája

A legegyszerűbb az országsorrendeket összehasonlítani. A kormányok is ezekkel szeretik egymáshoz mérni magukat. Ha egy GDP-n túli mutató szinte ugyanazt a listát adja, mint a GDP, annak kétféle magyarázata lehet. A jövedelem valóban együtt mozog a beépített eredményekkel, vagy az index szerkezete közvetve újra elsősorban a jövedelem hatását méri.

A próbát magyarul Lakócai Csaba futtatta le előttünk, és az itt következő elemzés az övéből nőtt ki. Ő 150 országon, 2016-os adaton nézte meg, hogyan viszonyulnak a GDP-n túli mérőszámok a jövedelemhez. A humán és a gazdasági jóllét telítődik vele, a környezeti jóllét viszont negatív kapcsolatban áll a jövedelemmel, a boldog bolygó index pedig gyakorlatilag független tőle (Lakócai 2021). Én ugyanezt kérdezem frissebb adaton és részben más indexekkel.

2. ábra. Hét mérőszám páronkénti rangkorrelációja 2022-ben: felül Spearman-féle ρ, alul Kendall-féle τ-b. A cellák alsó száma a közös országhalmaz mérete. Forrás: World Bank/OWID (GDP), UNDP (HDI, PHDI), Social Progress Imperative a QoG közlésében (SPI), Hot or Cool (HPI), sustainabledevelopmentindex.org (SDI), Sustainable Development Report (SDG Index).

Az eredmény elég világos (2. ábra). Szinte minden index korrelál az egy főre jutó GDP logaritmusával: a HDI 0,96-tal, az SPI 0,91-gyel, a PHDI 0,82-vel, az SDG Index 0,80-nal. Kettő lóg ki a sorból, és mindkettő más okból: a boldog bolygó index 0,18-cal, a Hickel-féle SDI pedig −0,26-tal, vagyis nagyjából megfordítja a jövedelmi sorrendet.

A HDI esetében ez részben a képlet mechanikus következménye, mert az index szerkezetileg tartalmazza a jövedelem logaritmusát. Az SDI negatív korrelációja részben az elégségességi plafon következménye. A képlet ökológiai osztót is használ.

A társadalmi haladás indexe viszont épp az ellenkezőjét ígérte. Egyetlen gazdasági mutatót sem tartalmaz, mégis 0,91-es korrelációval követi a jövedelmet, a HDI mögött a legszorosabban. A jövedelmet kihagyni a képletből tehát nem elég ahhoz, hogy más sorrendet kapjunk. Amit az SPI mér (táplálkozás, alapellátás, oktatás, biztonság), az a világ egészét nézve nagyrészt együtt jár azzal, amit egy ország megengedhet magának a GDP-je szerint.

Kraemer és szerzőtársai egy nagy fejlettségi adatbázisban ugyanezt a közös tengelyt találták. Egyszerre hordozta az oktatást, az egészséget, a jövedelmet, az infrastruktúrát és a népesség szerkezetét (Kraemer és mtsai. 2020).[3] Az eredményük arra utal, hogy a hagyományos fejlettségi indexek ugyanannak a fejlettségi szerkezetnek sok oldalát követik. A Világbank adatbázisa azonban a rendszeresen mért, országközi mutatókra épül, ezért a közös tengely részben az adatkínálatot is tükrözheti.

Az átlagos korreláció elrejt egy fontos eltérést a gazdag és szegény országok között. Az alternatív indexek kapcsolata a GDP-vel a szegényebb országoknál erősebb, a gazdagabbaknál gyengébb. Az okot ez az összevetés nem azonosítja. Azt mutatja meg, hogy a GDP-sorrend a gazdagabb országok között kevesebbet árul el az élet minőségéről.

A szerkezet tehát ugyanaz, mint amit Lakócai a 2016-os adaton talált. A részletek mozdultak.

Magyarország a jövedelemkövető mérőszámokon a felső mezőnyben van. A PHDI-n 35. a 154-ből, az SDG Indexen 22. a 193-ból. A boldog bolygó indexen már csak 80. a 138-ból, a Hickel-féle SDI teljes listáján 66. a 162-ből. A sorrendváltás irányát a képlet nyíltan alakítja. A Hickel-index az ökológiai túllövést osztóként kezeli, ezért a gazdag, nagy lábnyomú országok a lista végére eshetnek.[4] Magyarország ugyanebben a mintában 39.-ről 64.-re csúszik. Ez nem bizonyítja, hogy Magyarország fenntarthatóbban él Dániánál. A mérőszám alacsonyabb fogyasztást jutalmaz az ökológiai osztón keresztül. Egy szegényebb ország a képletben könnyen erényesnek látszik. Bár a szegénységnek néha kitűnő a karbonmérlege, ám ettől mégsem lesz kívánatos program.

Amit a jövedelem nem magyaráz

A korreláció a történet egyik fele. A másik az, ami a jövedelem hatása után marad. Ezt foglalja össze a 3. ábra.

3. ábra. Az élettel való elégedettség eltérése a log-GDP alapján várttól, 134 országban, 2022-ben. A teljes mezőny halvány, a kiemelt országok címkézettek, Magyarország piros; jobbra pozitív, balra negatív az eltérés. Forrás: World Bank/OWID (GDP), World Happiness Report (Cantril-létra).

A jobb szélen Nicaragua, Honduras és Finnország áll, amelyek jóval elégedettebbek, mint amit a jövedelmük alapján várnánk.

Magyarország a nullától balra, −0,24-del a 134 országból a 95. helyen áll. Ez szerény lemaradás. A környezetünkhöz mérve viszont már árnyaltabb a helyzet. Ausztria és Csehország egyaránt +0,42, Szlovénia +0,25. Szlovákia (+0,22) és Románia (+0,33) is a vonal fölött van, noha a használt 2022-es vásárlóerő-paritásos adatban mindkettő egy főre jutó GDP-je alacsonyabb a magyarnál. A régióból csak Horvátország és Lengyelország van velünk a vonal alatt, és ők is közelebb a nullához. Ugyanez a kép a társadalmi haladás indexén is. Ott a magyar érték nagyjából annyi, amennyit a jövedelmünk megjósol, míg Csehország és Szlovénia az SPI százpontos skáláján több mint öt ponttal fölötte jár. Az utóbbi eltérés nem ezen az ábrán szerepel.

Azt, hogy ez miért van így, ez az adat nem mondja meg. Csak azt, hogy a magyar értéket a jövedelemszint önmagában nem magyarázza.

Ezért érdemes egyáltalán a jövedelmen túl mérni. A jó életnek van egy jókora, a jövedelem által nem magyarázott darabja, amelyet egy gazdasági szám elvből nem foghat meg.

Az ökológiai ár

Az indexek korrelációja mögött ott van egy nehezen megkerülhető feszültség. A vizsgált országokban az ökológiai lábnyom jellemzően együtt nő a jövedelemmel. A gazdagabb társadalmak több erőforrást és energiát használnak.

Nem érdemes arra építeni, hogy a növekedés magától kinövi a környezeti terhelést. A GDP és az erőforrás-felhasználás abszolút, tartós szétkapcsolódásáról (decoupling) szóló áttekintés kevés olyan példát talál, amely kellő sebességű és tartós lenne a globális környezeti célokhoz (Haberl és mtsai. 2020).

A biztonságos és igazságos tér gondolata teszi láthatóvá ezt a feszültséget. Kate Raworth fánkmodellje a társadalom alapvető igényei által kijelölt alsó és az ökológiai korlátok által kijelölt felső határ közé feszíti ki azt a sávot, amelyen belül élni egyszerre biztonságos és igazságos (safe and just space) (Raworth 2017). Az itt használt egyszerűsítés a többféle ökológiai korlát helyett egyetlen mutatót, az ökológiai lábnyomot teszi a plafon helyére. Globális hektárban méri, mennyit kér egy társadalom a bioszférától ahhoz képest, amennyit az újratermel (Borucke és mtsai. 2013).

Daniel O'Neill és szerzőtársai azt nézték, mely országok teljesítik a társadalmi küszöböket úgy, hogy közben a bolygó ökológiai korlátain belül maradnak. Az eredmény szerint egyetlen ország sem éri el az összes társadalmi küszöböt az összes bolygóhatáron belül. A magas életszínvonal a jelenlegi összefüggések mellett a fenntartható erőforrás-szint két–hatszorosába kerül (O'Neill és mtsai. 2018). Andrew Fanning és szerzőtársai ugyanezt a keretet vitték végig 1992-től 2015-ig, több mint száznegyven országon. Az átlagos ország eggyel több társadalmi küszöböt teljesített, és közben eggyel több bolygóhatárt lépett át. A keretben a kettő nem váltható egymásra (Fanning és mtsai. 2022).

4. ábra. Emberi fejlettség az ökológiai túllövés függvényében 2023-ban, ahol a célmezőben a HDI legalább 0,700, a lábnyom pedig legfeljebb egy bolygónyi. Forrás: UNDP az Our World in Data közlésében, Global Footprint Network a QoG közlésében, NEFBA 2026 (Lo és mtsai. 2026).

A 4. ábra a fánkmodellt a Global Footprint Network két mutatójával rajzolja fel: a társadalmi alapot a HDI 0,700-as küszöbével, az ökológiai plafont az egybolygós lábnyommal közelíti (UNDP 2024, Global Footprint Network 2026). Ebben a változatban a 2023-as közös mintából három ország kerül a biztonságos és igazságos térbe: Egyiptom, Srí Lanka és a Fülöp-szigetek. Costa Rica 1,69-szeres túllövést mutat, Magyarország 2,04-szerest, Norvégia 3,05-szorost, az Egyesült Államok 5,10-szerest.

A keresztmetszet azonban nem mondja meg, merre tartanak az országok. Az 5. ábra ugyanebben a HDI–túllövés térben mutatja hat ország pályáját.

5. ábra. Magyarország és öt összehasonlító ország pályája 2006–2023 között, az előző ábrával azonos küszöbökkel, sötétedő vonalakkal és a 2023-as végpontot jelző nyíllal; a lábnyom osztója a 2023-as, fejenként 1,50 globális hektáros világ-biokapacitás. Forrás: UNDP az Our World in Data közlésében, Global Footprint Network a QoG közlésében, NEFBA 2026 (Lo és mtsai. 2026).

Mind a hat ország HDI-je magasabb volt 2023-ban, mint 2006-ban, de egyik pálya sem jutott az egybolygós vonalon belülre. Németország, az Egyesült Államok és Magyarország fölfelé és balra mozdult: javult a HDI-jük, miközben csökkent a túllövésük. Kína és Lengyelország fölfelé és jobbra haladt, bár Lengyelország végpontja csak kevéssel került a kezdőérték fölé. Costa Rica HDI-je 0,755-ről 0,833-ra nőtt, a túllövése pedig 1,73-szorosról 1,69-szeresre csökkent.

Magyarország a két végpont alapján határozottan balra mozdult. A HDI 0,823-ról 0,870-re nőtt, a túllövés 2,93-szorosról 2,04-szeresre csökkent. A pálya azonban cikcakkos. A 2012-ig tartó csökkenést ismét emelkedés követte, majd 2023-ra új mélypontra esett. A fejlettség javulása tehát együtt járhat kisebb ökológiai teherrel, de a vizsgált példákban a csökkenés nem volt elég az ökológiai határ eléréséhez.

Gucciardi és Luzzati szigorúbb próbája több társadalmi és környezeti feltételt követel meg egyszerre. Az általuk kipróbált tizenhat összesítési változat egyikében sem került ország a biztonságos és igazságos térbe. A társadalmi alapot teljesítők közül az ökológiai plafonhoz legközelebb álló Írországnak is nagyjából 57 százalékkal kellene csökkentenie az ökológiai túllövését (Gucciardi és Luzzati 2024).

Az alacsony terhelés lehet takarékos, magas életminőségű szerveződés eredménye, de lehet egyszerűen szegénység is. Egy alacsony lábnyomú ország helyezése önmagában nem fenntarthatósági érdemrend. A természetkapcsolati index tervezői nem azt tartják elérendő állapotnak, hogy egy ország túl szegény legyen ahhoz, hogy árthasson a természetnek (Ellis és mtsai. 2025). Az ökológiai közgazdaságtan arról is vitázik, mit kezdjünk magával a növekedéssel.[5]

A súlyokban ott a válasz

Ha egy index eredménye ennyire függ a képlettől, akkor a képlet megválasztása a lényegi kérdés. Hány pont egészség ér egy pont jövedelmet? Milyen környezeti kárt ellensúlyoz egy évvel hosszabb élet? Erre nincs adatból automatikusan kijövő árfolyam, de attól még minden index válaszol rá, akár tud róla az alkotója, akár nem.

Martin Ravallion mashup indexnek nevezte azokat az összetett mérőszámokat, amelyeknél az alkotót gyakorlatilag csak az adatok elérhetősége korlátozza abban, hogy mit vesz bele és milyen súllyal, az értékválasztás pedig nem feltétlenül jelenik meg bennük egyértelműen (Ravallion 2012). A példák között ott a Világbank Doing Business rangsora, a környezeti teljesítményindex, és mindenekelőtt a HDI, valamint a tárgyalt indexek nagy része is.

A HDI-nél Ravallion meg is mutatja, mi rejtőzik a súlyozásban. A 2010-es képlet a jövedelem és a várható élettartam részindexét úgy kapcsolja össze, hogy kimondatlanul pénzben árazza az emberi életet, és ez az ár Zimbabwében évi fél dollár, Libériában 5,51 dollár, a leggazdagabb országokban viszont közel 9000 dollár. A képlet logikája szerint tehát Zimbabwénak nem érné meg olyan intézkedést hoznia, amely egy évvel növeli a várható élettartamot, ha az fejenként fél dollárnál többe kerül, hiszen az ország „emberi fejlettsége” ettől romlana. A készítők aligha ezt az értékítéletet akarták beleírni, Ravallion szerint egyszerűen nem vizsgálták meg, milyen cserearány kerül a képletbe. Arról a morális kérdésről nem is beszélve, hogy egy ember élete miért érne más és más árat különböző országokban.

A kérdés innen nézve nem az, hogy egy index tartalmaz-e értékválasztást, hiszen az elkerülhetetlen, hanem hogy honnan jön a súly. Az alkotó ítéletéből készül a HDI, az SPI és az SDG Index. A GPI és az ISEW számviteli árat használ, mert pénzben becsült környezeti károkat és védekező kiadásokat von le. A súlyokat így vitatható módon, de a képleten kívülről kapja. És jöhet kimondott jóléti elméletből. Jones és Klenow jóléti mutatója a fogyasztást, a szabadidőt, a várható élettartamot és az egyenlőtlenséget vonja össze egyetlen, fogyasztásban kifejezett értékbe. Azért nem mashup, mert a szabadidő és a hosszabb élet súlyát nem az alkotó választja meg, hanem a várható hasznosság standard közgazdaságtanából vezeti le (Jones és Klenow 2016).

Az Egyensúly Intézet Megatrend Indexe jó hazai példa, amely öt területet súlyoz össze. A mutatólista és az adatablakok változása az eredményt is mozdíthatja.[6]

Az Oeconomus Oeco-Indexe még nyíltabban fogalmaz: három dimenzióba rendezi a mutatóit, és a súlyokat előre kimondja. A végső indexben a gazdasági mutatók 50, a társadalmiak 40, a leginkább egyéni megítélésen alapuló politikai mutatók 10 százalékot kapnak (Oeconomus 2024). Ez tisztességes eljárás, mert olvasható. De pontosan megmutatja, mit jelent egy összetett index: valaki eldöntötte, hogy egy ország állapotának a fele gazdasági kérdés.

Az Oeco-Index ebben mintaszerű, mert a súlyai leolvashatók. A HDI implicit cserearányai nem, azokat vissza kellett fejteni. Pedig egy index súlyai a benne rejlő értékválasztásokat adják meg, és azt érdemes elolvasni, mielőtt egy ország teljesítményét ítéljük meg velük.

A műszerfal bája

A GDP-n túli vita ma már nem arról szól, hogy kell-e másra is figyelni. Abban széles az egyetértés. A vita arról szól, mi kerüljön a GDP helyére vagy mellé, és megengedjük-e, hogy az egyik dimenzió sikere elfedje a másik kudarcát. Három irány feszül egymásnak: a műszerfal, a korrigált főmutató és a nem kompenzáló összetett index.

A műszerfal összevont pontszám helyett egymás mellett tartja a dimenziókat. Az OECD How's Life? tizenegy dimenzióban közöl mutatókat, összevont pontszám nélkül (OECD 2024). A SPES-projekt öt pillér alá rendezi a fenntartható fejlődés mutatóit, mert az összetett indexek elfedik a dimenziók közti átváltásokat és együttmozgásokat (SPES 2025). Az Európai Bizottság kutatói szintén pontszám nélküli indikátorkeretet dolgoznak ki a fenntartható és inkluzív jólléthez (Boskovic és mtsai. 2026).

Az ENSZ főtitkárának magas szintű szakértői csoportja 2026-ban 31 mutatóból álló, négypilléres műszerfalat javasolt a GDP kiegészítésére. Egyetlen összevont mutatóban nem tudott megegyezni. Abban ugyan igen, hogy a GDP nem elég. Abban azonban már nem, mi legyen helyette a címlapon (ENSZ HLEG 2026).

Magyarországon a KSH 2013-ban hasonló logikával rendezett negyven mutatót nyolc mellérendelt dimenzióba. Nem készített belőlük összpontszámot. A kapcsolódó 2015-ös módszertani cikk az objektív és szubjektív mutatók együttes használatát, valamint a frissíthetőséget és az idősoros összehasonlíthatóságot tette a rendszer alapjává (KSH 2013, Kelemen és Kincses 2015).

A KSH 2013-as ígéretét ma csak részben lehet ellenőrizni. Tíz előre kiválasztott mutatóból négyet sikerült szigorúan reprodukálni. A teljes audit szerint a negyven mutatós műszerfal nem állítható helyre egységes idősorként.[7]

A hosszú életű műszerfalhoz állandó definíció, pontos forráshivatkozás, revíziós híd, kiadási ritmus és gazda kell. Ezek nélkül a részmutatók megmaradhatnak, de a közös mérési rendszer szétesik.

Az egyik ellenjavaslat szerint éppen ez a baj. A munkaközi ENSZ-tervet 58 közgazdász, statisztikus és fenntarthatósági szakértő azért bírálta, mert a sokdimenziós rendszer nem tud versenyezni a GDP tömörségével és intézményi erejével. Három kiemelt mérőszámot javasoltak: az egy főre jutó összvagyont, a társadalmi és környezeti költségekkel korrigált GDP-t, valamint az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját (Kovács 2026).

Jeroen van den Bergh még tovább megy. Szerinte a műszerfal politikailag kényelmes, mert mindenki kiválaszthatja róla a neki tetsző mutatót, miközben a fő helyen marad a GDP. Ezért nem újabb mellékletet, hanem egy pénzben kifejezett, társadalmi és környezeti tételekkel korrigált „GDP 2.0”-t tenne a helyére. Az ISEW és a GPI azért esélyes erre, mert mértékegysége és értelmezése közelebb marad a megszokott GDP-hez (van den Bergh 2026). Itt a politikai hatás kedvéért vállaljuk az egyetlen szám minden veszteségét.

A harmadik irány megtartja az összesítést, a megszokott átlagolást viszont elveti. Egy 2026-os módszertani kézirat tizenhárom összesítési eljárást próbált ki a fenntartható és inkluzív jóllét kilenc követelményével szemben. Egyetlen módszer sem teljesítette mindet. A próba tíz mesterséges országából a magas jövedelmű, de szinte nulla környezeti teljesítményű ország a főkomponens-elemzésben első lett, a legtöbb nem kompenzáló eljárással viszont utolsó vagy közel utolsó. Ez módszertani törésteszt, nem valódi országrangsor. Azt mutatja, hogy az átlagolás jutalmazhatja azt, amit egy küszöböt vagy vétót használó képlet kudarcnak nevez (Vieira és mtsai. 2026).

A vita tehát most is tart, és nincs pusztán technikai megoldása. A műszerfal megőrzi a részleteket, de nem ad vezérszámot. A korrigált GDP ad vezérszámot, de pénzre fordít nehezen árazható dolgokat. A nem kompenzáló index megvédi a kritikus küszöböket, de a küszöb kijelöléséhez nyílt értékválasztás kell. A három irány mást tekint a mérés fő feladatának.

De mit tesz ugyanez a választás Magyarországgal? A kész indexek összevetése erre nem ad tiszta választ, mert egyszerre változik bennük a mutatók köre, a skála, a súly és az összesítés. Kelemen Adél és szerzőtársai az EPI és a DESI példáján azt is megmutatták, hogy már a skála alsó és felső küszöbének módosítása átrendezheti az országokat (Kelemen és mtsai. 2024).

A súlyok rangsorformáló ereje önmagában nem új eredmény. Jan Lorenz, Christoph Brauer és Dirk Lorenz egzakt optimalizálással kereste meg minden ország legjobb elérhető helyét a 2014-es OECD Better Life Indexen. A 36 országból 19-et fel lehetett vinni az első helyre. Magyarország az egyenlő súlyú 29. helyről a 8.-ra juthatott. Ehhez az optimális megoldások sok dimenzió súlyát nullára állították, ami a szerzők szerint is ütközik a jóllét sokdimenziós értelmével (Lorenz és mtsai. 2017). A magyar szakirodalomban is régi eredmény, hogy az ország helye attól függ, mit nevezünk fejlődésnek.[9]

Az itt következő próba Lorenz és szerzőtársai kérdését alkalmazza mai, szélesebb országpanelre, szigorúbb feltétellel. Végig ugyanazt a három dimenziót tartja: a társadalmi haladást, az élettel való elégedettséget és az ökológiai lábnyomot. Egyetlen dimenzió súlya sem csökkenhet tíz százalék alá, és ugyanazok a súlyok rangsorolnak minden országot. Ez nem új módszer vagy új jólléti index. A súlyok önálló hatását választja el a mutatóválasztásétól.[8]

6. ábra. Magyarország rangja 120 súlyforgatókönyvnél és nyolc közép-európai ország rangtartománya 2022-ben, ötszázalékpontos súlyrácson, dimenziónként legalább tízszázalékos súllyal; a medián és a 10–90 százalékos sáv a rácspontokat írja le, nem valószínűségi eloszlást. Forrás: Social Progress Imperative a QoG közlésében, World Happiness Report/OWID, Global Footprint Network a QoG közlésében, saját számítás.

Magyarország helye a 26. és a 72. között mozog pusztán a súlyok változtatásától. Nem magyar különcségről van szó. A 123 ország mindegyikénél legalább 13 hely választja el a legjobb és a legrosszabb rácspontot. A rangsáv mediánja 77 hely, és 120 országnál legalább húszhelyes.

Ilyen érzékenység mellett a pontos ranghely önmagában törékeny állítás. Az index összetevőinek felsorolása nem elég a jelentéséhez. Ismerni kell a súlyokat, az összesítés szabályát és azt is, mennyire változik az eredmény más védhető döntéseknél. Ezek módszertani választások, de egyben értékválasztások is. Ha egy jelentés nem közöl érzékenységi próbát, a rangsora pontosabbnak látszik, mint amilyen.

Közben a GDP központi helye lényegében érintetlen maradt. Egy friss áttekintés szerint ennek okai nagyrészt intézményiek: a küldetés, a források, a kommunikáció, az elköteleződés és a tudás akadályai (Smith Taylor és mtsai. 2026). Az ENSZ csoportja ugyanerre jutott. A GDP mélyen beágyazódott a szakpolitikába és a pénzügyekbe, az alternatívák világa pedig széttöredezett.

Helyi szinten közben másfajta kísérlet indult. A Budapest Nemnövekedés-Fánk három szakértői műhelyben választott ki 23 társadalmi-gazdasági, kulturális és biofizikai mutatót. A résztvevők a mutatók mellett fenntarthatósági történetet és 12 témakörbe rendezett szakpolitikai javaslatokat is készítettek. Az eredmények bekerültek Budapest 2030-as klímasemlegességi akciótervébe (Fischer 2026). Itt az indextervezés átlépett a puszta rangsorkészítésen, és közpolitikai folyamattá vált. A szereplők együtt mondják ki, mi számít, hol a határ, és melyik hiány nem váltható meg más terület sikerével.

Fischer szerint a helyi adatok korlátozott elérhetősége miatt több mutató további fejlesztést igényel. A keret idősoros használhatóságát mérsékeltnek találta. A hosszabb távú visszajelzés és a hatásvizsgálat hiányában a gyakorlati következményeket egyelőre csak elvi szinten lehetett értékelni. A saját nyilvános ellenőrzésem ehhez külön korlátot tesz hozzá: nem találtam olyan géppel olvasható adatcsomagot, amelyből a 23 mutató teljes számítása megismételhető lenne.

Ez a műszerfal valódi bája. Nem adja meg, mit gondoljunk, de láthatóvá teszi, miről kell döntenünk. A mérőszám csak egy eszköz, és nem tudja fölvenni a telefont a minisztériumban. A megfelelően megépített mérési folyamat viszont elérheti, hogy valaki fölvegye.

Ami a mérésből megmarad

A GDP-n túli mérés fél évszázada nem hozott győztest, és ez nem kudarc. A próbálkozásoknak van néhány hasznos tanulsága.

Az első, hogy az itt összevetett hat indexből négy ezen a globális országpanelen nagyrészt a jövedelmet rangsorolja újra. Ez nem teszi őket haszontalanná. Az oktatás, az egészség és az anyagi erőforrások gyakran együtt járnak, és a fejlettségnek van közös, nemlineáris tengelye. De ez a tengely részben azt tükrözi, mit mérünk rendszeresen. Aki az ökológiai árat vagy az országon belüli különbségeket keresi, annak ezeket külön kell beépítenie.

A második, hogy a leginkább eltérő jelzést az ökológiai tengely adja, és azt nem megtalálni kell a meglévő adatban, hanem beépíteni a mérőszámba. Ennek a legtisztább esete a most formálódó természetkapcsolati index, amelynek egyik tervezési kritériuma egyenesen az, hogy ne kövesse a HDI-t.

A harmadik pedig az, hogy egy index súlyai kimondatlan értékítéleteket tartalmaznak. Ez nem az összetett indexek elleni érv, attól, hogy egy képlet ilyen ítéleteket rejt, még használható. De aki egy rangsorra hivatkozik, annak előbb ezekkel a választásokkal pontosan tisztában kell lennie.

A negyvennégy mérőszám tehát nem azért nem váltotta le a GDP-t, mert mind rossz. Adatból és indexből nincs hiány. A bevezetéshez szükséges intézményi elköteleződésből annál inkább. Amíg a költségvetést, a hitelminősítést és a szakpolitikai vitát a GDP szervezi, minden alternatíva melléklet marad.

Egy új mérőszám nem dönt helyettünk, és nem is ez a dolga. Azt mutatja meg, hogy a jövedelem, az egészség, a fogyasztás, a természet és a bizalom nem húzható össze veszteség nélkül. Amikor egy ország jól áll az egyik listán és rosszul a másikon, nem jobb szám kell. Az kell, hogy valaki kimondja, melyiket vesszük komolyan. De ki mondja meg, és milyen alapon?

Jegyzetek

1. A HPI nevezője a 2021-es módszertanban ökológiai lábnyom volt. A Hot or Cool Institute 2024-es átdolgozásában és az itt használt 2026-os adatkiadásban már karbonlábnyom szerepel (NEF 2021, Hot or Cool Institute 2024).
2. A 2013-as globális GPI-becslés csak olyan országokra támaszkodhatott, amelyekhez már készült idősor: tizenhétre. A globális pályát ebből a mintából vetítették ki (Kubiszewski és mtsai. 2013). Az NRI szerzői a tesztértékeket nem országrangsornak szánták. A hivatalos változatot a 2026 végére ígért Human Development Reportban tervezik közölni.
3. Kraemer és szerzőtársai a Világbank 621 fejlettségi változóját és 182 ország 1990–2016 közötti adatait sűrítették nemlineáris módszerrel. Az első dimenzió a szóródás 74 százalékát, öt dimenzió több mint 90 százalékát fogta át. Az első tengely HDI-vel mért nemlineáris kapcsolata 0,93 volt (Kraemer és mtsai. 2020). A cikk saját bontásában 25 ezer dollár alatt a GDP és a HDI korrelációja 0,91, az SPI-é 0,84. A gazdagabb országok között ezek 0,76-ra, illetve 0,61-re gyengülnek.
4. A GDP-vel közös, 158 országos mintán Katar a 4. helyről a 158.-ra esik a Hickel-indexen. Az Egyesült Államok a 8.-ról a 151.-re, Norvégia az 5.-ről a 150.-re, Dánia pedig a 11.-ről a 131.-re kerül.
5. Jeroen van den Bergh a nemnövekedés (degrowth) fogalmát zavarosnak tartja. Helyette a növekedéssel szembeni közömbösséget (a-growth), vagyis a GDP célként való elvetését ajánlja (van den Bergh 2011).
6. A Megatrend Index oktatásból, digitalizációból, környezetből, egészségből és társadalmi kohézióból épül fel. Az almutatókat százpontos skálára alakítja, súlyozza, majd átlagolja (Egyensúly Intézet 2024). A 2024-es kiadás módosította a mutatólistát, a dimenziók adatai pedig eltérő időablakokból érkeznek.
7. A teljes KSH-auditban tizenkét mutató közvetlenül, tizenhat módszertani töréssel folytatható. Hétnél csak közelítő megfelelő maradt, ötnél azonos nyilvános folytatást sem találtam.
8. A próba mindhárom dimenziót a 123 országos közös minta percentilisére alakítja, a lábnyomnál megfordítva az irányt. Egyetlen dimenzió súlya sem eshet tíz százalék alá. A súlyok összege egy. A 120 rácspont megmutatja a rangsor alakját, az egzakt optimalizálás pedig ellenőrzi a teljes folytonos súlytér széleit.
9. Szigeti Cecília 2011-ben négy eltérő mutatóval hasonlította össze Magyarország helyét. A HDI szerint az ország közel állt a világ élvonalához. Az ökológiai lábnyom a világátlag közelébe, de a fenntartható szint fölé tette. A boldog bolygó indexben a 90. hely jutott 143 országból, főként az alacsony élettel való elégedettség miatt (Szigeti 2011). Ezek a régi ranghelyek nem vethetők össze közvetlenül a cikk 2022-es eredményeivel. A mintázat azonban ismerős: a gazdasági és humán fejlettség kedvezőbb képet ad, mint a megélt jóllét és az ökológiai ár.

Hivatkozások

• Borucke, M., Wackernagel, M., Galli, A. és mtsai. (2013). „Accounting for demand and supply of the biosphere's regenerative capacity: The National Footprint Accounts' underlying methodology and framework”. Ecological Indicators 24: 518–533. doi:10.1016/j.ecolind.2012.08.005.
• Boskovic, A., Sandor, A., Benczur, P. és mtsai. (2026). „Towards a unified framework for measuring sustainable and inclusive wellbeing in the EU”. Humanities and Social Sciences Communications 13: 135. doi:10.1057/s41599-025-06401-7.
• Cowen, T. & Collison, P. (2019). „We Need a New Science of Progress”. The Atlantic, 2019. július 30. theatlantic.com.
• Egyensúly Intézet (2024). Megatrend Index 2024. PDF.
• Ellis, E. C., Malhi, Y., Ritchie, H., Watene, K., Conceição, P. és mtsai. (2025). „An aspirational approach to planetary futures”. Nature 642: 889–899. doi:10.1038/s41586-025-09080-1.
• Fanning, A. L., O'Neill, D. W., Hickel, J. & Roux, N. (2022). „The social shortfall and ecological overshoot of nations”. Nature Sustainability 5: 26–36. doi:10.1038/s41893-021-00799-z.
• Fischer, M. (2026). „Budapest Nemnövekedés-Fánk: az ökológiailag és társadalmilag fenntartható, biztonságos és igazságos átmenet egy lehetséges eszköze”. Tér és Társadalom 40(2): 181–202. doi:10.17649/TET.40.2.3702.
• Fodor, Sz. (2024). „Jólét vagy jóllét? A pszichés jóllét szerepe és mérése a fenntarthatóság és egy jól működő társadalom kialakításában. I. rész”. Magyar Tudomány 185(4): 550–562. doi:10.1556/2065.185.2024.4.11.
• Gábos, A., Lelkes, O. és Cammeo, J. (2023). Report on mapping indicators and composite indices relevant to measure transition performances. SPES Deliverable D3.1 (Horizon Europe 101094551). sustainabilityperformances.eu.
• Global Footprint Network (2026). Sustainable Development: the HDI–Ecological Footprint diagram. footprintnetwork.org.
• Gucciardi, G. & Luzzati, T. (2024). „Living in the 'doughnut': Reconsidering the boundaries via composite indicators”. Ecological Indicators 169: 112864. doi:10.1016/j.ecolind.2024.112864.
• Haberl, H. és mtsai. (2020). „A systematic review of the evidence on decoupling of GDP, resource use and GHG emissions, part II: synthesizing the insights”. Environmental Research Letters 15: 065003. doi:10.1088/1748-9326/ab842a.
• Hickel, J. (2020). „The Sustainable Development Index: Measuring the ecological efficiency of human development in the Anthropocene”. Ecological Economics 167: 106331. doi:10.1016/j.ecolecon.2019.05.011.
• Hot or Cool Institute (2024). The 2024 Happy Planet Index — Methodology Paper. happyplanetindex.org.
• Hüttl, A. & Pozsonyi, P. (2018). „A nemzeti számlák története Magyarországon I. rész – A kezdetektől a nemzetközi szabványok alkalmazásáig”. Statisztikai Szemle 96(2): 182–202. doi:10.20311/stat2018.02.hu0182.
• ISEW (2024). „The Index of Sustainable Economic Welfare (ISEW) as a proxy for sustainable GDP: revisited and recapitulated”. Discover Sustainability. doi:10.1007/s43621-024-00357-5.
• Jones, C. I. & Klenow, P. J. (2016). „Beyond GDP? Welfare across Countries and Time”. American Economic Review 106(9): 2426–2457. doi:10.1257/aer.20110236.
• Kelemen, A., Szabó, Z. K., Bozóki, S., Szádoczki, Z. & Hartvig, Á. D. (2024). „A sensitivity analysis of composite indicators: Min/max thresholds”. Environmental and Sustainability Indicators 23: 100453. doi:10.1016/j.indic.2024.100453.
• Kelemen, R. & Kincses, Á. (2015). „A jóllét magyarországi indikátorrendszeréről”. Gazdálkodás 59(3): 220–235. doi:10.22004/ag.econ.225549. Nyílt példány: AgEcon Search.
• Kovács, A. F. (2026). „Mi legyen a GDP-n túl? 58 vezető közgazdász levele az ENSZ főtitkárának”. Közgazdasági Szemle 73(5): 600–604. doi:10.18414/KSZ.2026.5.600.
• Kraemer, G., Reichstein, M., Camps-Valls, G., Smits, J. & Mahecha, M. D. (2020). „The Low Dimensionality of Development”. Social Indicators Research 150(3): 999–1020. doi:10.1007/s11205-020-02349-0.
• Központi Statisztikai Hivatal (2013). A jóllét magyarországi indikátorrendszere, 2013. Budapest: KSH. ksh.hu.
• Kubiszewski, I., Costanza, R. és mtsai. (2013). „Beyond GDP: Measuring and achieving global genuine progress”. Ecological Economics 93: 57–68. doi:10.1016/j.ecolecon.2013.04.019.
• Lakócai, Cs. (2021). „A fejlődés és fejlettség sokfélesége a számok tükrében: A GDP és néhány alternatív mutató értékének összevetése a világ országaiban”. Köz-gazdaság 16(1): 13–26. doi:10.14267/RETP2021.01.03.
• Lorenz, J., Brauer, C. & Lorenz, D. A. (2017). „Rank-Optimal Weighting or ‘How to be Best in the OECD Better Life Index?’”. Social Indicators Research 134(1): 75–92. doi:10.1007/s11205-016-1416-0. Nyílt kézirat: arXiv:1608.04556.
• Lo, K., Basnet, N., Miller, E. és mtsai. (2026). National Ecological Footprint and Biocapacity Accounts, Edition 2026 (1961–2025). Footprint Data Foundation / York University / University of Iceland. CC BY-SA 4.0. footprint.info.yorku.ca.
• Malhi, Y. (2026). „The measure of flourishing”. Aeon, 2026. június 29. aeon.co.
• New Economics Foundation (2021). Happy Planet Index: Methodology Paper. London: NEF / Wellbeing Economy Alliance. happyplanetindex.org.
• Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány (2024). Oeco-Index: új komplex mutató a nemzetgazdaságok fejlettségének a vizsgálatára. oeconomus.hu.
• OECD (2024). How's Life? 2024: Well-being and Resilience in Times of Crisis. Párizs: OECD Publishing. doi:10.1787/90ba854a-en.
• O'Neill, D. W., Fanning, A. L., Lamb, W. F. & Steinberger, J. K. (2018). „A good life for all within planetary boundaries”. Nature Sustainability 1: 88–95. doi:10.1038/s41893-018-0021-4.
• Ravallion, M. (2012). „Mashup Indices of Development”. World Bank Research Observer 27(1): 1–32. doi:10.1093/wbro/lkr009. Az archivált példány a WPS5432 műhelytanulmány-változat, az idézett oldalszámok ennek tördelését követik.
• Raworth, K. (2017). „A Doughnut for the Anthropocene: humanity's compass in the 21st century”. The Lancet Planetary Health 1(2): e48–e49. doi:10.1016/S2542-5196(17)30028-1. Az archivált példány a folyóirat nyílt hozzáférésű kiadása: thelancet.com.
• Sachs, J. D., Lafortune, G. & Fuller, G. (szerk.) (2026). Sustainable Development Report 2026. Dublin: Dublin University Press / SDSN. sdgindex.org. A jelentés PDF-je: sustainabledevelopment.report.
• Smith Taylor, T., O'Hara, S. & Plummer, Y. (2026). „Government Barriers to Implementing Beyond GDP Measures and Practical Strategies to Address Them”. Sustainability 18(10): 5113. doi:10.3390/su18105113.
• Social Progress Imperative (2026). Methodology Summary: 2026 Global Social Progress Index. socialprogress.org.
• SPES (2025). Beyond the Numbers: What Composite Indices for Monitoring Sustainability Transitions (WP3 Focus, Combarnous, Meunié és Rougier). Horizon Europe 101094551. sustainabilityperformances.eu.
• Szigeti, C. (2011). „Alternatív mutatók, jólét és fenntarthatóság Magyarországon”. Polgári Szemle 7(3). polgariszemle.hu.
• Stiglitz, J. E., Sen, A. & Fitoussi, J.-P. (2009). Report by the Commission on the Measurement of Economic Performance and Social Progress (CMEPSP). Párizs. bsl.org.au.
• UN High-Level Expert Group on Beyond GDP (2026). Counting What Counts: A Compass of Progress for People and Planet. New York: United Nations. un.org.
• UNDP (2020). Technical Note: Planetary Pressures–Adjusted Human Development Index (PHDI). New York: UNDP, Human Development Report Office. hdr.undp.org.
• UNDP (2024). Human Development Report 2023/24 — Technical Notes (Human Development Index). New York: UNDP, Human Development Report Office. hdr.undp.org.
• UNDP (2025). Human Development Report 2025 — Technical Notes (2. jegyzet: egyenlőtlenséggel korrigált HDI). New York: UNDP, Human Development Report Office. hdr.undp.org.
• van den Bergh, J. (2026). „‘Beyond GDP’ Requires Replacement, Not Just Additional Metrics”. Social Indicators Research 182: 35. doi:10.1007/s11205-026-03837-5.
• van den Bergh, J. C. J. M. (2011). „Environment versus growth — A criticism of 'degrowth' and a plea for 'a-growth'”. Ecological Economics 70(5): 881–890. doi:10.1016/j.ecolecon.2010.09.035.
• Vieira, R. da S., Biggeri, M., Benczur, P. és mtsai. (2026). „A Comparative Review of Methods to Create a Composite Index for Sustainable and Inclusive Wellbeing”. arXiv 2607.08153. arxiv.org, doi:10.48550/arXiv.2607.08153.