Mi ez?

Haladunk? Ezt kérdezzük. Mármint nem úgy, mint amikor az ember megkérdezi a sorban előtte állótól, hogy haladunk-e, és a másik ember, aki ugyanabban a sorban áll, azt feleli, hogy hát, ha haladnánk, nem állnánk. Hanem komolyabban, ami persze rögtön gyanús, mert a komolyság gyakran csak a vicc lassabbik formája.

Haladunk, ez kétségtelen. Halad a hétfő a kedd felé, a kedd a szerda felé, a telefon a következő frissítés felé, a frissítés a következő hibajegy felé. Halad a vonat is, amikor éppen nem áll, néha, akarom, mondani, gyakran, késik. És az ember is halad, ha van hova, ha nincs hova, akkor meg különösen: körbe. A mozgás tehát megvan. A kérdés, amely a kérdőjelben lakik, hogy ez a mozgás merre van. A futópad kiváló példa. Pontosan megmutatja, milyen az, amikor valami működik, mér, kijelez, fogyaszt, izzad, és mégsem érkezik meg sehová.

Szalai Ferenc vagyok, kíváncsi fizikus. A kíváncsiság, nem szakma, inkább állapot, néha enyhe betegség. Az elmúlt közel negyven évben tudományos kíváncsiság, technológiai tudás és üzleti megoldások vittek, vagy vitettek, különféle területekre és iparágakba. Voltak tudományos és műszaki fejlesztések, cégek alapítása, építése, eladása, és az a kevésbé látható munka, amikor az ember mások munkáját segíti, néha úgy, hogy közben ő maga sem biztos benne, segít-e, vagy csak útban van.

Ennyi idő alatt az ember megtanul valamit a fejlődésről. Például azt, hogy működik. Néha. Aztán azt is, hogy nem működik. Gyakran. És végül azt, hogy amikor működik, többnyire nem értjük pontosan, miért; amikor pedig nem működik, rendszerint annál több magyarázatunk van rá. Az utóbbiakat különösen szeretjük. Szépek, hosszúak, és utólag mindent megmagyaráznak, kivéve azt, ami történt.

A Haladunk? ebből az érdeklődésből nőtt ki. Magyar nyelvű oldal a haladáskutatásról (progress studies) és a hozzá tapadó, hozzánőtt, néha egymásnak feszülő kérdésekről. Hogyan keletkezik tudás? Mitől lesz jólét, egészség, használható technológia, működő intézmény, személyes jártasság? Mitől lesz egy közösségben több lehetőség és kevesebb fölösleges megaláztatás? Miért van az, hogy ugyanaz a találmány egyszer felszabadít, másszor csak gyorsabban juttat el ugyanoda?

És mikor lesz a haladásból fejlődés?

Mert a kettő nem ugyanaz, hiába szeretik egy mondatba költöztetni őket. A haladás lehet előremozgás. A fejlődéshez viszont kell valami, amit jónak tartunk. Már itt baj van, mert abban, hogy mi a jó, emberek laknak, és az emberek még egy rendes rántott hús ügyében sem egyeznek meg maradéktalanul. De a nehézség nem fölmentés. Attól még meg kell kérdezni: ha van növekedés, kinek van belőle növekedése? Ha van ára, ki fizeti ki? Ha van jövő, ki írja hozzá az apró betűs részt?

Tudományról, gazdaságról, technológiáról, a környezettel való együttélésről és a személyes haladásról írunk. Magyarországról nézve, Európából, tehát nem a világ végéről, csak néha úgy tűnik. Nem azért, hogy minden új dologra lelkesen rábólintsunk, és nem azért, hogy a régi bajokat megszeressük, mert régen is bajok voltak, csak azok jó ismerősök.

Ez nem rajongói oldal. Inkább egy nyilvános jegyzetfüzet: mi működik, mi nem, mit nem tudunk még, és hogyan lehetne a dolgokat egyénként, szervezetként, társadalomként valamivel kevésbé rosszul csinálni.

A kérdőjel nem dísz. Dolgozik.

Röviden: már megint beleütöm az orromat valamibe.