Mi ez?

Haladunk? Ezt kérdezzük. Mármint nem úgy, mint amikor az ember megkérdezi a sorban előtte állótól, hogy haladunk-e, és a másik azt feleli, hogy hát, ha haladnánk, nem állnánk. Hanem komolyabban, ami persze rögtön gyanús, mert a komolyság gyakran csak a vicc lassabbik formája.

Haladunk, ez kétségtelen. Halad a hétfő a kedd felé, a kedd a hétvége felé, a telefon a következő frissítés felé, a frissítés a következő hiba felé. Halad a vonat is, amikor éppen nem áll. És az ember is halad, ha van hova, ha nincs hova, akkor meg különösen: körbe. A mozgás tehát megvan. A kérdés, amely a kérdőjelben lakik, hogy ez a mozgás merre van. Mert nézzük például a futópadot! Pontosan megmutatja, milyen az, amikor valami működik, mér, kijelez, fogyaszt, izzad, és mégsem érkezik meg sehová. Mi nem ezt szeretnénk!

Szalai Ferenc vagyok, kíváncsi fizikus. A kíváncsiság, nem szakma, inkább állapot, néha enyhe betegség. Az elmúlt közel negyven évben tudományos kíváncsiság, technológiai tudás és üzleti megoldások vittek, vagy vitettek, különféle területekre és iparágakba. Részt vettem tudományos és műszaki fejlesztésekben, cégek alapításában, építésében és értékesítésében. Aztán volt az a kevésbé látható munka, amikor az ember mások munkáját segíti, néha úgy, hogy közben ő maga sem biztos benne, segít-e, vagy csak útban van. Továbbá ott van az a rengeteg kapcsolódó személyes élmény, tapasztalás, öröm és fájdalom, ami a korral meg a változatos élettel jár.

Ennyi idő alatt az ember megtanul valamit a fejlődésről. Például azt, hogy működik. Néha. Aztán azt is, hogy nem működik. Gyakran. És végül azt, hogy amikor működik, többnyire nem értjük pontosan, miért, amikor pedig nem működik, rendszerint annál több magyarázatunk van rá. Az utóbbiakat különösen szeretjük. Szépek, hosszúak, és utólag mindent megmagyaráznak, kivéve azt, ami történt.

A Haladunk? oldal ebből nőtt ki. Magyar nyelvű oldal a haladáskutatásról (progress studies) és a hozzá tapadó, hozzánőtt, néha egymásnak feszülő kérdésekről. Hogyan keletkezik a tudás? Mitől lesz jólét, egészség, használható technológia, működő intézmény, személyes jártasság, jóllét minden szinten? Mitől lesz egy közösségben több lehetőség és kevesebb fölösleges megaláztatás? Miért van az, hogy ugyanaz a találmány egyszer felszabadít, máskor pedig csak gyorsabban juttat el ugyanoda?

És mikor lesz a haladásból fejlődés? Mert a kettő nem ugyanaz, hiába szeretik egy mondatba költöztetni őket.

Tudományról, gazdaságról, technológiáról, a környezettel való együttélésről és a személyes haladásról írok. Kutatási eredményeket és egy csipetnyi saját elemzést használok. Magyarországról nézve, Európából, tehát nem a világ végéről, csak néha úgy tűnik. Nem azért, hogy minden új dologra lelkesen rábólintsunk, és nem azért, hogy a régi bajokat megszeressük, mert régen is voltak bajok, csak azok már jó ismerősök.

Ez egyfajta nyilvános jegyzetfüzet, azokról a gondolatokról, amik több évtizede kikívánkoznak. Mi működik, mi nem, mit nem tudunk, mit nem. Hogyan lehetne a dolgokat egyénként, szervezetként, társadalomként valamivel kevésbé rosszul csinálni.

Mivel 1997 óta foglalkozom mesterségesintelligencia-megoldásokkal, ezért természetes, hogy ezekhez az írásokhoz építettem magamnak egy kutatási asszisztensként működő eszközt. Keres, kutat, ellenőriz. Gyakran segít, néha útban van. De ami végül megjelenik, azért teljes egészében én felelek. A nyelvi hibáért is, a ténybeliért is, a rossz viccért is.

Röviden: már megint beleütöm az orromat valamibe.